Eichengreen: Válaszúthoz érkezett Európa, nincs már hova hátrálni
Mario Draghi jelentése az európai gazdaság helyzetéről egyfajta ébresztőnek számít. De vajon az európai döntéshozók meghallják-e Draghi jelzését, vagy megnyomják a szundi gombot?
Mario Draghi jelentése az európai gazdaság helyzetéről egyfajta ébresztőnek számít. De vajon az európai döntéshozók meghallják-e Draghi jelzését, vagy megnyomják a szundi gombot?
Egy olyan Amerikában, ahol a vagyon egyre inkább a társadalmi státusz elsődleges forrásává vált, a milliárdosokat olyan zseni vállalkozóknak tartják, akik a kreativitás, a merészség, az előrelátás és a szakértelem egyedülálló szintjével rendelkeznek a legkülönbözőbb területeken. Pedig nyilvánvalónak kellene lennie, hogy a vagyon az érdemek és a bölcsesség gyenge mércéjének tekinthető.
A II. világháborút követő 30 évnyi gazdasági növekedés után az európai döntéshozók elmulasztották létrehozni a diszruptív innovációt elősegítő intézményeket és politikát. Európának most sürgősen új gazdasági doktrínára és reformprogramra van szüksége, különben továbbra is lemarad az Egyesült Államokhoz képest.
Lassan ébredtek az országok a hidrogén felhasználásának állami szabályozási és támogatási kereteinek a megalkotásában, pedig már a 2000-es évek második felében kitűnő eredmények születtek kutatóhelyeken nemcsak az USA-ban vagy éppen Japánban, hanem egyes EU tagállamokban is. Az alábbiakban Németország hidrogénstratégiájának fejlődését mutatjuk be, illetve kitérünk a szektor hazai fejleményeire, terveire is.
Kezelhetnék-e az OECD nyugdíjreform-javaslatai a magyar nyugdíjrendszer legégetőbb gondjait? – ezt a kérdést vizsgáltam meg kétrészes cikksorozatom első részében részletesen kitérve arra, hogy a reformjavaslatok milyen következményekkel járhatnak, és hogy a nemzetközi szakértők az anyagukban milyen területek vizsgálatát mulasztották el, felvillantva az alternatív megoldásokat. Ebben az írásomban pedig az OECD által szükségesnek tartott kiegészítő intézkedéseket vizsgálom meg.
Manapság a zöld hidrogént tartják a legmegfelelőbb választásnak a jövő energiapiacán mind energiatároló közegként, mind energiahordozóként, mind közlekedési, ipari és egyéb alkalmazások üzemanyagaként. Az elmúlt húsz évben egyre nagyobb erőfeszítéseket tettek a zöld hidrogéntechnológiák fejlesztésére, de még ma is számos probléma és megoldandó kérdés indokolja a nagy léptékű alkalmazásának késését.
Huszonkét, pénzügyi nehézségekkel küzdő ország (köztük Pakisztán és Ukrajna) az elmúlt években a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legnagyobb nettó bevételi forrásává vált, a befizetések meghaladják az IMF működési költségeit. A jól működő nemzetközi pénzügyi rendszer jelentette globális közjó biztosításával megbízott intézmény gyakorlatilag arra kéri azokat az országokat, amelyek alig tudják kifizetni saját tartozásaikat, hogy a világ többi része helyett is állják a cechet.
Ha visszatekintünk a klímavédelmi agitáció több mint húszéves történetére, két jelenség rajzolódik ki: egyrészt a kampányolók makacsan vonakodnak attól, hogy elismerjék a kényelmetlen tudományos eredményeket, másrészt folyamatosan változnak az általuk hangoztatott történetek, amelyeket kezdetben kiemelten kezelnek, majd mellőzik azokat. Egy dolog nem változik: a közvélemény megrémítésére való törekvés, ami viszont rossz klímavédelmi politikát hozott létre.
A Nyugat-Balkán – Szerbia, Albánia, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Bosznia-Hercegovina – válaszúthoz érkezett, mivel a szakképzett munkaerő akut hiánya a régió gazdasági versenyképességét és hosszú távú túlélését fenyegeti. A Világbank által 2021-ben megkérdezett cégek nagy része úgy nyilatkozott, hogy az oktatási rendszer nem biztosítja a jelenlegi munkaerőpiacon szükséges skilleket. A népesség elöregedése – Szerbia például 2050-re várhatóan elveszíti munkaképes korú lakosságának több mint 40%-át, míg a régió más országaiban 20% és 25% közötti ez az arány – és a folyamatos elvándorlás kettős hatása miatt csökken a munkaképes korú népesség, így sok a betöltetlen munkahely, a különböző iparágaknak pedig nehézséget okoz a termelékenység fenntartása. Ebben az összefüggésben a kiszolgáltatott csoportokkal, például a roma munkavállalókkal szembeni széles körű diszkrimináció súlyosbítja a problémát, csakúgy, mint a digitalizáció, amely sok alacsony keresetű munkavállalót nem szív fel, akik így olyan munkahelyeken rekednek, amelyek kevés lehetőséget kínálnak skilljeik fejlesztésére, miközben a hagyományos megközelítések, mint az olcsó munkaerő és az adócsökkentés, már nem elegendőek a probléma kezelésére.
Egy kevéssé ismert norvég robotikai cég a napokban mutatta be az első háztartási robotját, egy „mindennapi segítőt” (everyday assistant), amelynek bemutató videóját hitetlenkedve fogadták a közösségi médiában, átverést sejtve. Ettől függetlenül a kecskeméti Mercedes-gyárban már próbaüzemmódban dolgoznak a humanoid robotok. Sőt, egy japán cég már „élő” bőrt is képes robotokra huzaloztatni. Látványosan fejlődik a biotechnológia is, amely szintén a maga nemében egy sötét ló a jövő gazdasága tekintetében. A robotika és a biotechnológia egyre inkább formálja a jövőt, melyben a technológiai fejlődés és a társadalmi változások szoros összefonódása új kihívásokat és lehetőségeket hoz. Ahogy ezek a technológiák tovább fejlődnek, komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolása elengedhetetlen az EU versenyképessége szempontjából is.
Vlagyimir Putyin orosz elnök mindig is egy világos eszkalációs mintát követett: egy ideig ellenáll a növekvő nyomásnak, de végül elszakad nála a cérna. Ez azt sugallja, hogy azon döntését, miszerint nem reagál erőteljesen az oroszországi kurszki régióba történő ukrán betörésre, nem szabad annak bizonyítékaként tekinteni, hogy a Putyin által hangoztatott „vörös vonalak” csupán blöffnek tekinthetők.
Elképzelhető, hogy nem lehet egyszerre küzdeni a klímaváltozás ellen, és egyben erősíteni a középosztályt a fejlett gazdaságokban, valamint csökkenteni a szegénységet világszerte. A jelenlegi politikai irányvonalak mellett úgy tűnik, hogy két cél bármilyen kombinációja a harmadik cél rovására megy.
Majdnem mindenki, akivel utazásom előtt, vagy után beszéltem, azt állította, előkelő helyen szerepel a bakancslistáján. Én úgy voltam vele, ez az az úti cél, aminek meglátogatását húzzuk-halasztjuk, mert mindig van aktuálisabb, fontosabb. Ráér, hiszen Japán örök. És amit nem mindig teszünk hozzá: messze van és drága. Az előbbi nagyon, utóbbi kevésbé igaz. Rendhagyó útibeszámoló következik a szakura, a gésák, a mangák, az izakaják és kütyük földjéről. Ami valójában egy 80-as évekből itt felejtett, elvirágzott nagyhatalom, kitűnő közlekedéssel, retro kockaautókkal, tele szabályokkal és nyilvános okos-WC-kel. Egy rendszerető, udvarias, de rendkívül zárkózott társadalom. Vigyázat, nem könnyen érthető és élvezhető desztináció, alaposan készüljünk fel rá.
Mint a tanévkezdésről szóló írásom második részében jeleztem, a mobilok iskolai használatának betiltása az elnyomó rendszerrel szembeni ellenállás szimbólumává vált, különösen miután a közoktatásért felelős miniszter elbocsájtotta egy budapesti gimnázium – a rendelkezés szellemével ellentétes magatartást tanúsító – igazgatóját. Ebben az írásban mégis kísérletet teszek arra, hogy tényekkel igazolt szakmai megfontolások alapján beszéljünk erről a témáról.
Azok után, hogy Joe Biden amerikai elnök visszalépett az idei elnökválasztástól, és Kamala Harris alelnök lett a demokrata elnökjelölt, felmerült egy fontos kérdés: mennyiben térne el el Harris külpolitikája Bidenétől?
A novemberi amerikai elnökválasztás több okból is döntő jelentőségű. Nemcsak az amerikai demokrácia túlélése a tét, hanem a gazdaság megfelelő irányítása is, ami messzemenő következményekkel jár a világ többi része számára is.
Az augusztus elején megjelent amerikai gazdasági adatok nemcsak rövid, de drámai pénzpiaci volatilitást váltottak ki, hanem a vezető Wall Street-i közgazdászok előrejelzéseiben is szokatlan mértékű instabilitást okoztak, ami arra utal, hogy a Federal Reserve-hez hasonlóan ők is elveszthették a stratégiai tájékozódási képességüket.
A nyugdíjasok idén sem tudnak lekászálódni a relatív elszegényedési csúszdáról. Erre csak akkor nyílna lehetőségük, ha a 2025. március 31-i határidővel bevezetni vállalt nyugdíjreform keretében a nyugdíjemelés jelenlegi eljárásrendje érdemben változna. Magyarországon a jelenlegi szabályok szerint a nyugdíjakat az infláció mértékével kell emelni. Ennek révén a nyugdíjak vásárlóértéke elvileg nem csökkenhet, bármekkora is az infláció. A helyzet mégsem ilyen rózsás, mert a nyugdíjemelési eljárást vezérlő szabályok nem garantálják a vásárlóerő (a nyugdíj reálértéke) tényleges megőrzését.
A nyugdíjasok relatív elszegényedése ismét gyorsulni látszik, a friss kereseti adatok szerint a nyugdíjak növekedése egyáltalán nem képes lépést tartani a keresetek emelkedésével. Egyre többen süllyednek a keresetekkel többé-kevésbé együtt mozgó szegénységi küszöb alá. Már közel 950 ezer nyugdíj összege kisebb, mint a 2024-ben valószínűsíthető 175 ezer forintos szegénységi küszöb. A cikkemben különböző mutatók alapján azt a kérdést vizsgálom meg, hogy valóban fenyegeti-e tömegesen a nyugdíjasokat a szegénység, a mélyszegénység, a társadalmi kirekesztődés kockázata.
Mint ahogy az immár hagyományosan történik, az oktatásirányítók az új tanév elején újabb intézkedésekkel örvendeztetik meg a nevelő-oktató közönséget. Néhány példa az első becsengetés alá helyezett ajándékokból: a pedagógusok teljesítményértékelésének bevezetése, mobiltelefonok betiltása és a pedagógusok vizsgáztatása a NAT-ból. Ez a cikk a második része annak a kétrészes írásomnak, amelyben azt boncolgatom, hogy miről árulkodnak ezek az intézkedések.
Több probléma is felmerült.
Vegyes mozgások a világ tőzsdéin.
Jellemzően 30-60 km/h-s lökésekre számíthatunk.
A háború eszkalációjáról szóló tudósításunk folyamatosan frissül.
Fájdalmas fejlemény lehet ez Kijevnek.
Az eszkaláció lépéskényszerbe hozta a honvédelmi minisztériumot.
Mi lesz a nyugdíjakkal?
Hogy látja a cég jövőjét az elnök-vezérigazgató?
